Búcsúzunk

Sziasztok!
Eljött az az idő, hogy végre ezt is befejezzem. Mint minden jó, egyszer ennek is véget kell érnie. Bár lehet hogy nem volt jó, de akkor is vége van. Köszönöm azoknak akik olvasták a blogot, de most már úgy érzem be kell fejeznem. Szeretek vele bíbelődni, csak időm nem mindig van rá. Ha meg havonta egyszer vagy kéthavonta egyszer írok az úgy nem jó. Valahogy úgy érzem, hogy ez így nem felel meg. Szóval arra a döntésre jutottam, hogy nehezemre esne törölni a blogot, mert azért az az idő amit belefektettem, annak látszatja is van, - bár ez még mindig kevés, ezért fejezem is be ezt a blogot - tehát nem törlöm. Egyszerűen csak nem írok bele többet. Meghagyom annak aki még szeretné olvasni, mert mondjuk rátalált és az elejétől akarja olvasni azokat amiket írtam. Na meg persze magamnak, néha el-elolvasgatni, hogy miket írtam. Utolsó mondatom a blog olvasóihoz: KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASTÁTOK A BLOGOT!

Változtatások

Igen, ezt még elfelejtettem.
Az új kurzort és a lap tetejére ugró gombot most vezettem be. Mindkettő innen van. Na most az új kurzort gondolom mindenki észre vette. Viszont csak mondom, hogy ettől nem kell megijedni, ami a jobb alsó sarokban van a piros karikában:

Ezt arra lehet használni, hogy ha már lentebb görgettetek és nem akartok vissza felgörgetni, mert olyan sokat kéne, akkor csak kattintsatok rá erre a kis gombra és máris felvisz a blog tetejére.

Remélem hasznos lesz számotokra is és, hogy tetszenek ezek a kis változtatások. Lehet, hogy majd még lesznek ilyenféle változások, de ha majd bekövetkeznek akkor azokról is írni fogok, hogy tudjátok ti is, mi mire való. :)

Eső - avagy jön az ősz.

Hali!
Hát igen...sajnos pár nap és bekövetkezik az ősz.
Na, de tegnap délelőtt még egészen jó idő volt, tudjátok az a se meleg, se hideg idő. Na de akármilyen tűrhető is volt a hőmérséklet, Lilyt még így sem tudtam rávenni arra, hogy játszunk legalább egy kicsit is. Helyette inkább folytatta az egész nyaras programját: a punnyadást.

 Aztán délután olyan eső esett, hogy csak na! Nagy zuhé volt, mondhatom. Lily is bebújt a megszokott helyére és ő is behúzta fülét-farkát. Este mikor mentem neki enni adni, már elállt az eső. Odaadtam Lilynek a kajáját, de nem ment oda a megszokott módon, hogy egyből hozzálásson a vacsorához. Leült elém én nézett rám.
Illetőleg, nem csak rám nézett, hanem a fésűjére is mindig oda-oda pillantott. Aztán elkezdett vakarózni és akkor esett le a tantusz! Hát azt akarta, hogy fésüljem meg, mert viszketett. Ugyanis mi úgy szoktuk, hogy amikor látjuk, hogy Lily vakarózik már nagyon, akkor meg szoktuk fésülni, mivel az ő fésűje ilyen masszírozós. És olyankor ha megfésültük, olyan mintha megvakartuk volna és akkor egyrészt szebben is néz ki, másrészt pedig nem vakarja magának sebesre. Így történt hát, hogy még este 9 órakor Lilyt fésültem.
Ma reggel viszont mikor kimentem hozzá, hogy a megszokott módon köszönjek neki, nem találtam hirtelen. Egyszer csak hallom, hogy valami hátul csörög. Bementem a "kisházba" és ott megtaláltam elbújva az én drága kutyámat.
Csak úgy tájékoztatás jelleggel: a "kisháznak" nevezzük mi azt a helyiséget ahol a biciklijeinket tarjuk meg mindenféle limlomot, egyszóval olyan mintha az lenne a mi pincénk, csak ez nem a föld alatt van.
Na, szóval sikeresen megleltem Lilyt. Első gondolatom az volt, hogy valami baja lehet, mert hiába hívtam nem akart onnan kimászni. Csak később jöttem rá, hogy azért nem akart kijönni, mert dörög az ég.
Hát igen a mi Lilynk már csak ilyen. Habár azóta már a nap is kisütött, de még mindig dörög, szóval érthető, hogy miért gubbaszt még mindig ott.

Cicáztunk :D

Sziasztok!
Fergeteges napunk volt ma. Komolyan mondom.
Délelőtt egyszer csak halljuk, hogy odakint valaki nyávog. De nagyon keservesen. Olyan, de olyan keservesen amilyet csak el tudtok képzelni. Mintha valaki úgy, sírna-rína, hogy mindenki figyelmét magára vonja. Anyuval ketten voltunk itthon - meg persze Lily - és mindketten összenéztünk, hogy mi lehet ez? Hát kinyitottuk az ablakot, ami az utcára nyílik, és az a látvány tárult elénk, hogy egy icipici, gebe, koromfekete kiscica ül az ablakunk alatt és ő az aki olyan veszedelmesen nyávog. Még a könnyei is potyogtak.

Megsajnáltuk őt és gondoltuk azért sírhat, mert lehet, hogy éhes, szóval adtunk neki egy kis májkrémet, hátha megeszi. Meg is ette, nem kellett neki mondani, hogy "Na egyed már!" vagy "Neked raktuk ki, nyugodtan falatozz belőle!", hanem a csöppnyi cicus rögtön hozzálátott. Egy darabig még nézett ránk és mi is rá, aztán megint hozzákezdett nyivákolni. Ekkor már azt gondoltuk, hogy biztosan az anyja után sír. Adtunk neki még egy kis májkrémet - amit szintén szó nélkül megevett - és becsuktuk az ablakot, hátha elmegy. Befogadtuk volna, de féltünk, hogy Lily nem kedvelné. Ezért akartuk elküldeni. De nem ment el. Anyum pont tett egy kijelentést, hogy: -Na becsukom az ablakot, mert majd csak arra eszmélünk rá, hogy idebent van. Erre persze én azt mondtam: -Hát, ha akar akkor a kerítésre úgyis fel tud mászni és ott be tud jönni. Alighogy ezt kimondtam, a macsek már a kerítésünk tetején csücsült, Lily meg izgatottan nyüszített.

Lily tuti, hogy nem bántotta volna, ha le is jött volna a kerítésről a macska, csak megkergette volna, ahogy azt a cicákkal szokta tenni. De aztán nem lett belőle semmi, mert a kis pirinyó cicus meggyőzte magát, hogy hozzánk nem lenne jó bejönni, mert itt kutya van, szóval leugrott a kerítésünkről és elment.
Lily viszont még egy ideig fel volt izgatva és olyan aranyos volt, ahogy oda-vissza szaladgált a kapu és én köztem, mintha azt mondaná, hogy "Na engedj már ki, hadd kergessem meg azt a macskát!". Persze mi nem engedtük ki , mert ha itt lett volna még a mi utcánkban, biztos, hogy nem lett volna jó vége.
Hát így telt el a délelőttünk. A nap többi része, már sokkal nyugisabb volt.:D

Egy jó Lilys nap :)

Halihó!
Képzeljétek, ma olyan jó napom volt! Délelőtt csináltam palacsintát...hmm, de finom volt!

És mellesleg megtanultam úgy megfordítani a palacsintát, hogy feldobom...! Nekem ízlett, de szerintem Lilynek is...mivel adtam neki is. Hát ami jár, az jár. :)
Amúgy délután Lilyé volt a főszerep. Jót játszottunk, de csak keveset, mert Lily elfáradt. Na majd még megyek ki hozzá, most már úgyis hűvösebb van és hátha nem fog olyan hamar kipurcanni. :D

Apropó! Majdnem elfelejtettem! A fene enné meg ezt a feledékeny memóriámat... Hát ha már most elfelejtek dolgokat, mi lesz akkor idős koromban?! Na, de térjünk vissza a tárgyra. (Néha nagyon el tudok kalandozni.) 

Szóval ma még meg is fésültem Lilykét. Jó persze, talán mindennap kéne, de hát úgy is összeborzolja a bundáját 2 perc alatt... Csak most hullik a szőre és már nagyon csúnyán nézett ki, a kis torzonborz. Ezért szántam rá magamat e nemes tettre. :) Szerencsére Lily az a fajta kutyus, aki szereti ha fésülik. Mamám kutyája például nagyon utálja. Viszont Lily tűri, sőt még van amikor abbahagyom és még várja, hogy folytassam is. Amúgy csak hozok egy képet, hogy megmutassam, általában ennyi szőr szokott kijönni belőle:

És ez még kevésnek is mondható. Van amikor tripla ennyi szokott lenni...

Fotózgattam :)

Na hali mindenkinek!

Képzeljétek mostanában elkapott a fotó-láz. Na persze ez nem fertőző. Legalábbis eddig senki sem kapta el tőlem...:D Na szóval mostanság nagyon imádok fényképezgetni...szinte bármit. Azért csak szinte, mert például tutira nem fogok szemétdombot fotózni, meg ilyeneket. Na de ebből jön az, hogy Lily az egyik legjobb modellem hozzá. Igazán jól tud néha pózolni. Nagy kár, hogy ezt most nem tudom bizonyítani, hogy Lilyről milyen jó képek is tudnak sikerülni, mert a Lilys képeim jelenleg még anyum telóján vannak és anyum meg nincs itthon, se a telefonja... De ha már rátértem erre a témára mégiscsak elhozom azokat amik fent vannak a gépen.:D

Egyik kedvenc képem :D

Pókica. Szerintem tök jó lett. 

Kíváncsi vagyok, hogy ki tudja milyen virág ez. Én nem tudom, pedig a mi kertünkben van.

Ezt sem tudom, milyen virág.

Cigánybúza.

Tollas labda.

Egy kis rövid magyarázat: na szóval, most gondolom, néztek itt értetlen fejjel, hogy az előbb azt írtam, hogy nem tudok hozni Lilys képet és most mégis itt van 2 is. Hát ez kérem szépen úgy jött össze, hogy ezeket már korábban felraktam a gépre, de egyiket sem én csináltam. Én pedig azt mondtam, hogy olyat nem tudok hozni amit én készítettem.

Nyarunk

Sziasztok!
Ne lepődjetek meg ha így eltűnünk, mint mostanában, de telik a nyár, a számítógép pedig hanyagolva van. Ebből következik, hogy persze a blog is.
Egyébként viszont nagyon jól megvagyunk, nem történt semmi megbetegedés vagy katasztrófa stb., csak élvezzük a napsütéses kellemes nyarat. :) Lily a nappali órákban inkább henyél és alszik, ami nem is csoda ebben a forróságban.

Lily pihen.

Estefelé viszont már jócskán aktívabb szokott lenni! Épp akkor amikor én már kevésbé...:D
Hát most nincs több mesélni valóm, de remélhetőleg nem soká újabb bejegyzést fogok írni. Addig is hali! ;)

Fürdés^^

Hali! :)
Lilynek megvolt az első nyári fürdése! (Na ez nem azt jeleni, hogy a hőségben nem locsoltuk le sosem egy kis vízzel.) Habár sajnos megvoltak már rá az indokok is... Ugyanis szegény Lilykém, már eléggé vakarózott és sebesre is rágta magát néhány helyen, annyira viszketett neki. :/ Na, de most megoldottuk a problémát! (Meg egyébként is ráfért már egy kis fürcsi...) Anyuval elmentünk a gyógyszertárba és vettünk Lilynek egy kis ampullát amivel be kell fürdetni és akkor: hipp-hopp a viszketés elmúlik! Hát igaz, hogy ez nem pontosan így van, de legalább egy kicsit csillapítja a viszketést.
Alapjában véve, nem is olyan rossz dolog az, hogy megfürdettük Lilyt (leszámítva az eredeti okokat), csakhogy ő nem szereti vizet. Így szegénnyel nem túl mulatságos a dolog, mert nagyon nem szereti, még azt sem ha csak lelocsoljuk. Na de túl vagyunk az elsőn! :) A következő holnap lesz...
Na mindegy hozok képeket a már száraz Lilyről, mert vizesen nem sikerültek képek, mivel nagyon hamar megszáradt...:D

Jé, mégis van egy vizes kép! :O

Ez már akkor volt amikor este dörgött az ég és elbújt a biciklijeinkhez.

Lily 6 éves lett :)

A gyönyörű torta

Heló mindenki!
Bizony, bizony. Lily tegnap ünnepelte 6. születésnapját!
E jeles alkalomhoz illően készítettünk neki is tortát, hisz nálunk egy szülinap sem szülinap torta nélkül. Hát igaz, ami igaz, nem pont egy díjnyertes kivitelezésű ínyencség, de a fő a szándék. Na meg úgy is mindegy volt, mert amúgy sem tartott sokáig. Az ünnepeltünk ugyanis, igen hamar bekebelezte. Ami igazából nem is csoda, mivel a kedvenc ételeiből eszkábáltuk neki, szóval panaszra semmi oka nem lehet a kisasszonynak - bár nem is volt. Na szóval az a lényeg, hogy Lilynek biztosan ízlett és biztosan jót lakmározott belőle. :)

A finom falatok hamar elfogytak...

És így a végére szeretném még idebiggyeszteni, hogy Lily nevében is köszönjük azoknak, akik megköszöntötték őt!♥

Lily a Hot-Dog ☺

Sziasztok!
Igen! Jól olvastátok a címet. Tényleg Hot-Dogot írtam. És nem véletlenül. Röviden: Hot-Dog = Forró Kutya. Na és Lily most nem más mint egy kutya, aki a fekete, dús bundájával fekszik odakint a naptól már felforrósodott betonon a házunk falának dőlve és napozik. Ha nem hiszitek, hát higgyetek a saját szemeteknek!

Nos amikor ez a látvány tárul a szemem elé általában el szoktam rajta csodálkozni, hogy egy kutya akinek amúgy is fekete a bundája - és köztudott, hogy a fekete szín szívja magába a meleget - hogyan bírhatja így a napon való sütkérezést, pláne ilyen tikkasztó nyári napon.

Na és nézzétek! Az előbb mentem ki megint megnézni Lilyt és mit láttam? Így feküdt kint a napon:

Hát remélem, hogy nálatok is ilyen szép verőfényes napsütéses idő van. Sziasztok! :)

Szomszédolás és séta

Helló!
Hát mi tagadás, valóban régen írtunk, de lusták voltunk és eddig is élveztük a már nem is olyan rég elkezdődött Nyári Szünetet. :)
Na de kárpótlásul most jöttem mesélni és remélem, hogy újra belelendülök a blogolásba. Ha már itt járunk akkor el is mesélem a mai kis kalandunkat....:D
Szóval a dolog úgy kezdődött, hogy ma reggel kimentem Lilyhez megsimogattam, köszöntöttem őt - ahogy azt mindig szoktam. Én - mivel ma egyedül voltam itthon - tettem a dolog, ahogyan azt nekem kell. Egyszer csak hívtam Lilyt, de nem jött. Megnéztem mindenhol a kertben, de nem találtam. Hát akkor mentem hátra (mert egyedül ott nem néztem még) és láss csodát! Lily ott ült a szomszéd kertben! Na akkor én hívosgattam, kézzel-lábbal mutogattam neki, hogy jöjjön vissza, de ő csak ült ott és nézett engem, hogy
vajon mitől kergülhettem én meg. Hát amint látom, hogy nem jut a tudatára amit én közölni szeretnék vele - vagy éppen csak nem akarta megérteni - rohantam be a házba és kerestem neki egy kis jutifalatot, hátha azzal sikerül visszacsalogatnom. Nos mire megtaláltam, addigra már nem volt rá szükség, mert Lily ott ült velem szemben - az ajtó küszöbén. Ekkor nagyon megkönnyebbültem.
De ti ne higgyétek, hogy itt vége a történetnek! Még most kezdődik csak a java. Tehát miután megkönnyebbültem, hogy a MI kutyánk visszakerült a MI kertünkbe, én csináltam a dolgomat tovább. Csakhogy nem sokáig lehettem én nyugodt, mert mikor kimentem, láttam, hogy a mi hűséges ebünk megint nincs nálunk. Erre a látványra, irány hátra a szomszéd kerítéséhez és tádám! Lily most is ott ült ahol azelőtt. Na de most már nem volt egyszerű visszacsalogatni. Hiába próbálkoztam, ő most is csak csücsült a fenekén és bámult rám. Erre már viszont kijött a szomszéd is és ő is felfedezte, hogy ott van nála a kutyánk. Ő is próbált rajtam segíteni, megpróbáltam Lilyt rábírni arra, hogy visszajöjjön mihozzánk, de nem sikerült. Aztán kitaláltuk azt, hogy szedjem elő a pórázt és akkor menjek át hozzájuk és úgy talán sikerül hazavinnem. Meg is fogadtam a tanácsot, szaladtam a nyakörvért és a pórázért. Mire azt megtaláltam és indultam volna át, hogy valahogy átráncigáljam Lilyt a helyére, már ott volt mellettem. De ezúttal nem hagyhattam annyiban a dolgot, hogy otthagyom kint és én meg csinálom tovább a dolgom. Mivel Lilykém meglátta a pórázt. És tudni illik, ha ő meglátja a pórázát mindig azt hiszi, hogy megyünk sétálni. Hát, hogy lecsillapítsam a kedélyeket, rá is raktam a nyakörvével együtt a pórázt, becsuktam minden ablakot, bezártam minden ajtót és útnak indultunk. Csak egy itt a bökkenő. Mégpedig az, hogy még sohasem sétáltunk úgy, hogy csak mi ketten.
Nehogy azt higgyétek, hogy nem is akartam! Csak éppen engem még nem mernek elengedni úgy, mert mifelénk nagyon sok a kóbor kutya és féltenek engem, hogy mi lesz ha találkozunk eggyel.
Na de én most belevágtam egy ilyen sétába és egész jól ment. Azért amit az előbb írtam, nem is mentünk hosszabb távra. Éppen csak a szomszéd utca végéig és vissza. De ez is elég volt ahhoz, hogy elérjem a célom. Lily kifáradt, élvezte, hogy nem vagyunk otthon és nagyon örült neki mikor hazaértünk.
Azóta itthon vagyunk és én árgus szemekkel figyelem, hogy ne menjen át megint a szomszédba. A rövidke kis séta után csináltam róla pár képet. Remélem élveztétek a beszámolómat, én pedig már hozom is a képeket, hadd beszéljenek helyettem azok! :)

Egy nem túl jól sikerült lesifotó az ablakból, amikor Lily alszik.

Fejléc

Halihó!
Nos amint láthatjátok: új fejlécünk lett.

Ezúttal szeretném bejelenteni, hogy ezt a gyönyörű képet egy jó barátunk csinálta, mégpedig nem más mint Zsófi. Vagy aki úgy ismeri őket akkor Buksi vagy Fifi. Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm neki! El se tudom mondani, mennyire tetszik! :D Köszönjük!

Oltás :D

Sziasztok!
A múltkor oltáson voltunk! Bizony ám! Egyem meg az kis drágaságom, olyan ügyes volt! :D Itthon szépen ráadtuk a pórázt, előkerestük (nagy nehezen) az oltási kiskönyvét és már indultunk is. Nagyon élvezte a sétát Lily. Na de amikor meglátta az orvos házát akkor már nem húzta úgy pórázt! Szerencsére nem kellet sokat várnunk és már sorra is kerültünk. Attól féltünk -mint ahogy a múltkor volt, mikor chipeztetni vittük-, hogy nem fog majd bemenni a rendelő ajtaján, hanem nekünk kell betolni valahogy. DE NEM. Most, ahogy én mentem befele, jött utánam és már benn is voltunk. Ezután beoltotta a doktor bácsi, beírta az oltást a könyvébe és indulhattunk haza.
Nos, ha már nem voltunk otthon, úgy gondoltuk menjünk még sétálni egyet. Hát talán mondanom sem kell, ez a program valahogy jobban tetszett Lilynek.:)
Mostanában játszottunk sokat, de csak pár képem van, szóval ami van azt hozom! Na hali!

Közeli :)

Itt pont egy cicát nézett, ami bejött a kertünkbe!

Hello May! ♥

Hello!
Na, kinél hogy telt május 1.: a munka ünnepe? Nálunk nagyon jól!
Itt volt a szűk családi kör és slambucoztunk! Nyami :3 Na, persze Lily is kapott, hiszen ő sem maradhat ki a jóból...:D Jól telt el az a nap is.

Sajnos nem saját kép, de kb. a miénk is így nézett ki és nagyon finom volt :3

Fú tegnap meg mennyit játszottunk! Én meg csináltam egy csomó jó képet. Pontosabban művészi képet. Na jó művész az nem vagyok, de azért nem olyan rosszak :) Hozom a képeket és megyek, mert nagyon jó időnk van! Hali!

"Művészi" képek:

 Lilys képek: