Sziasztok!
Fergeteges napunk volt ma. Komolyan mondom.
Délelőtt egyszer csak halljuk, hogy odakint valaki nyávog. De nagyon keservesen. Olyan, de olyan keservesen amilyet csak el tudtok képzelni. Mintha valaki úgy, sírna-rína, hogy mindenki figyelmét magára vonja. Anyuval ketten voltunk itthon - meg persze Lily - és mindketten összenéztünk, hogy mi lehet ez? Hát kinyitottuk az ablakot, ami az utcára nyílik, és az a látvány tárult elénk, hogy egy icipici, gebe, koromfekete kiscica ül az ablakunk alatt és ő az aki olyan veszedelmesen nyávog. Még a könnyei is potyogtak.
Megsajnáltuk őt és gondoltuk azért sírhat, mert lehet, hogy éhes, szóval adtunk neki egy kis májkrémet, hátha megeszi. Meg is ette, nem kellett neki mondani, hogy "Na egyed már!" vagy "Neked raktuk ki, nyugodtan falatozz belőle!", hanem a csöppnyi cicus rögtön hozzálátott. Egy darabig még nézett ránk és mi is rá, aztán megint hozzákezdett nyivákolni. Ekkor már azt gondoltuk, hogy biztosan az anyja után sír. Adtunk neki még egy kis májkrémet - amit szintén szó nélkül megevett - és becsuktuk az ablakot, hátha elmegy. Befogadtuk volna, de féltünk, hogy Lily nem kedvelné. Ezért akartuk elküldeni. De nem ment el. Anyum pont tett egy kijelentést, hogy: -Na becsukom az ablakot, mert majd csak arra eszmélünk rá, hogy idebent van. Erre persze én azt mondtam: -Hát, ha akar akkor a kerítésre úgyis fel tud mászni és ott be tud jönni. Alighogy ezt kimondtam, a macsek már a kerítésünk tetején csücsült, Lily meg izgatottan nyüszített.
Lily tuti, hogy nem bántotta volna, ha le is jött volna a kerítésről a macska, csak megkergette volna, ahogy azt a cicákkal szokta tenni. De aztán nem lett belőle semmi, mert a kis pirinyó cicus meggyőzte magát, hogy hozzánk nem lenne jó bejönni, mert itt kutya van, szóval leugrott a kerítésünkről és elment.
Lily viszont még egy ideig fel volt izgatva és olyan aranyos volt, ahogy oda-vissza szaladgált a kapu és én köztem, mintha azt mondaná, hogy "Na engedj már ki, hadd kergessem meg azt a macskát!". Persze mi nem engedtük ki , mert ha itt lett volna még a mi utcánkban, biztos, hogy nem lett volna jó vége.
Hát így telt el a délelőttünk. A nap többi része, már sokkal nyugisabb volt.:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése