Eső - avagy jön az ősz.

Hali!
Hát igen...sajnos pár nap és bekövetkezik az ősz.
Na, de tegnap délelőtt még egészen jó idő volt, tudjátok az a se meleg, se hideg idő. Na de akármilyen tűrhető is volt a hőmérséklet, Lilyt még így sem tudtam rávenni arra, hogy játszunk legalább egy kicsit is. Helyette inkább folytatta az egész nyaras programját: a punnyadást.

 Aztán délután olyan eső esett, hogy csak na! Nagy zuhé volt, mondhatom. Lily is bebújt a megszokott helyére és ő is behúzta fülét-farkát. Este mikor mentem neki enni adni, már elállt az eső. Odaadtam Lilynek a kajáját, de nem ment oda a megszokott módon, hogy egyből hozzálásson a vacsorához. Leült elém én nézett rám.
Illetőleg, nem csak rám nézett, hanem a fésűjére is mindig oda-oda pillantott. Aztán elkezdett vakarózni és akkor esett le a tantusz! Hát azt akarta, hogy fésüljem meg, mert viszketett. Ugyanis mi úgy szoktuk, hogy amikor látjuk, hogy Lily vakarózik már nagyon, akkor meg szoktuk fésülni, mivel az ő fésűje ilyen masszírozós. És olyankor ha megfésültük, olyan mintha megvakartuk volna és akkor egyrészt szebben is néz ki, másrészt pedig nem vakarja magának sebesre. Így történt hát, hogy még este 9 órakor Lilyt fésültem.
Ma reggel viszont mikor kimentem hozzá, hogy a megszokott módon köszönjek neki, nem találtam hirtelen. Egyszer csak hallom, hogy valami hátul csörög. Bementem a "kisházba" és ott megtaláltam elbújva az én drága kutyámat.
Csak úgy tájékoztatás jelleggel: a "kisháznak" nevezzük mi azt a helyiséget ahol a biciklijeinket tarjuk meg mindenféle limlomot, egyszóval olyan mintha az lenne a mi pincénk, csak ez nem a föld alatt van.
Na, szóval sikeresen megleltem Lilyt. Első gondolatom az volt, hogy valami baja lehet, mert hiába hívtam nem akart onnan kimászni. Csak később jöttem rá, hogy azért nem akart kijönni, mert dörög az ég.
Hát igen a mi Lilynk már csak ilyen. Habár azóta már a nap is kisütött, de még mindig dörög, szóval érthető, hogy miért gubbaszt még mindig ott.